Azt hiszed olyan sok kell a boldogsághoz?

Lehet, hogy igen, meg vagy róla győződve. Látsz magad körül sokféle párt, és akik tovább kitartanak egymás mellett, azok bizony szerencsések, gondolod. A gondviselés, a vakszerencse egy kósza pillanatban egymás mellé sodorta őket, és ezért ők egymás mellett ragadtak, mert érezték a szerencséjüket.

De vajon tényleg ez bújik meg a háttérben? Csak ilyen egyszerűen a vakszerencse? Nem biztos. Sosem láthatunk teljesen bele két ember életébe, és amikor mesélnek az életükről, akkor is csak egy kis szegmensét mutatják meg. Nem beszélve arról, hogy csak az egyikük nézőpontjából, tehát nem elfogulatlanul. Az érzelmek vezérelnek bennünket, nem a kristálytiszta logika.

Mégis, most el szeretnék mesélni 2 történetet, amelyek mást mutattak, mint amit gondoltunk róluk, mi, kívülállók.

Az első esetben az tűnt fel, hogy a feleség mennyire „issza” a férje szavait. Látványosan, többször megdicséri mindenki előtt, a munkában elért eredményeit magasztalja, egyszóval, úgy nézett ki, hogy fülig szerelmes belé. Mindezekhez még hozzájárult, hogy kicsit fátyolos tekintettel követte a férje mozdulatait, picikét bólogatva kísérte minden szavát. 

Szép ez, gondoltam, 10 év házasság után. Szerettem volna megtudni a titkát, hogy hogy sikerült ilyen intenzíven fenntartani az érzelmeket, megőrizni a melegséget. Amikor kettesben maradtunk, elkezdetem faggatni. Nagyon meglepett, hogy mosolyogva, szemét hunyorítva kinevetett:

– Nem volt szerelem soha a részemről. Kár lenne azt állítani, hogy így volt, mert akkor magamat csapnám be. 

Leesett az állam, úgy makogtam:

– De kívülről úgy látszik, ahogy helyeselsz neki, ahogy dicséred… – erőlködtem.

– Igen, mert nagyra tartom, mint embert. A legjobb barátommá is vált az évek során, amiért ismét csak hálás lehetek. Tudod te is, hogy az első házasságom kudarcba fulladt, egy pár év után elvált tőlem a férjem. Most, amikor végig gondolom az egészet, akkor rájövök, hogy szerencsém volt, mert egy érzelmileg kizsákmányoló kapcsolatban éltem, alávetett helyzetben.

Amikor megismerkedtem Jánossal, egyből társra leltem, de nem mertem beleszeretni, annyira sérültté váltam az első kapcsolatom után. Talán így védtem a lelkemet az újabb kivéreztetéstől. Aztán ahogy egyre jobban megismertem, rájöttem, hogy jobb apja a gyerekemnek, mint a vér szerinti és közelebb kerültem hozzá.

Szeretem, de nem vagyok belé szerelmes, mert már kiégtem egyszer. Sokkal többre tartom az állandó, erős, összetartó szeretetet, mint a heves érzelmeket. És a legfőbb dolog vele kapcsolatban, ami bennem minden nap munkál, az a hála. Ahogy vigyáz ránk, ahogy gondoskodik és törődik velünk, sokszor a háttérbe tolva a saját érdekeit.

Ahá, gondoltam, ez meglepett. Egyszóval a hála. Erre is alapozhatunk egy kapcsolatot. Meg az erős szeretetre. És akkor hol marad a mindent elsöprő szerelem? A vak, a mindenkit magával ragadó, tébolyult tornádó?

A második esetben is ez után nyomoztam. Szintén elvált anyukával beszélgettem, akinek a kicsi lányát nevelte a nevelőapuka, nagy odaadással és türelemmel. Ő is megerősítette az előbb elhangzottakat:

– Nekem sem kell még egy szerelem az életben. Kiforgatott magamból az első, kicsavart, majd otthagyott, gyerekestül. A mostani párom nagyon igyekszik, hogy elfeledtesse velem az első kudarcomat. Kirángatott a depresszióból. Érzem, hogy szerelmes belém, és elfogad úgy, ahogy vagyok. Hangulati ingadozásokkal, sötét rosszkedvvel, átvirrasztott, lelkizős éjszakákkal.

Úgy szeret, ahogy megkapott, sérülten. Nekem a következő az álláspontom a kapcsolatok terén, bár lehet, hogy egyoldalú, de a válásom után ez alakult ki. Az az ideális, ha téged szeretnek jobban. Akkor alhatsz nyugodtan, akkor nem kell attól tartanod, hogy máshol keresi a szexet, a szerelmet, mert hozzád jön haza.

Az a biztos neked, ha ő szeret, szerelmes beléd erősebben, mert akkor nyugodtan élhetsz. És most csak ez számít nekem. Szeressen és ragaszkodjon a férfi jobban, mert akkor a nő békében és boldogságban fog élni!

Hála volt az egyik kulcsszó, és a második esetben pedig az, hogy szeressen a férfi jobban. Hmmm. Kívülről teljesen mást láttam, rajongó szerelmet, odaadást a nő részéről, de nem baj. Nem hiszem azonban azt, hogy csak megjátszották volna az érzelmeket. A hála és a szeretet is így tud manifesztálódni, a felszínre törni.

Az a lényeg, hogy ők, a kárt szenvedett és sokat megélt anyukák végre békét találtak. Megnyugodtak és végérvényesen jó irányba halad az életük és a kis gyerekeik is szuper apukákra tettek szert! Ez az, ami számít, szerintem :)

könyv2

Tépelődsz, hogy hol találod a fényt az alagút végén? 

Tudni szeretnéd, melyek a recsegő-ropogó szerelmi kapcsolatok csapdái?

Szeretnél egy szemet szúró kivételt?

Örülnél, ha valami nem csak a felszínt kapargatná?

Pont erről szól a Kelepce című regény, amelynek első fejezetét most elküldjük Neked ajándékba!

Amit ebben a könyvben biztosan megtalálsz:

Végzetes botlás

Arcpirító szégyen

"Ropogósan friss" érzelmek 

Megveszekedett karriervágy

Kusza érzelmi szálak

Gyökerestül kitépi a barátságról és szerelemről szövögetett elméleteidet

Tűkön ülve várod majd a csavaros befejezést!

 Garantáltan nem hagy hidegen!

 Máris megrendelem itt:Bookline       Líra.hu 

Kérd most az első fejezetet. Kattints ide!