Mikor adod fel végleg a genetikát?

Amikor bejöttem a kulcsommal az új lakásodba, azt hittem, hogy üres. Vasárnap ebéd után volt. Amikor szétnéztem, minden csendesnek és rendezettnek tűnt, aztán hirtelen megmozdult az ágy.

A takaró alól fejek emelkedtek ki, először az új barátnőd legkisebb lánya, a nyolcéves Panka, majd az idősebb lánya Erika, aki tizenöt éves, a dupla ágyról ült fel. Kisvártatva a barátnőd is dörzsölgette a szemét a sarokban és a szoba hirtelen megtelt élettel. Csak téged nem láttalak. Persze, mert magam mögé nem néztem. Ott aludtál a kanapén. Biztos kényelmetlen volt. 

Megfordultam, hogy elhagyjam a helyszínt. Hiszen nem tartozom ide. Új családod lett, nem az én közegem, sosem volt az. Indultam a bejárati ajtó felé. 

Akkor meglódultál utánam és a konyha előtt utolértél. Behúztál oda és becsuktad magad mögött az ajtót.

– Csöngettem. Bocsi, de nem nyitottál ajtót. Nem akartam rád törni. Rátok.

Olyan szürreális volt az egész. A félhomályos szoba, amely üresnek tetteti magát, majd négy ember felemelkedik a takarók alól.

– Ezek nem vesznek levegőt? Láttad, hogy le volt a fejük takarva? Mármint a lányoknak? Hogy lehet így aludni? Persze, ők nem szívják el előled a levegőt, mint azt anyának mondtad, amikor eljöttél– folytattam.

Megráztad a fejed. Álmos és zavart voltál. Nem tudtad kezelni a helyzetet.

– Kíváncsi volnék, hogy pontosan mikor mondasz le rólam teljesen? Mikor adod fel, a próbálkozást, hogy továbbra is telefonálgass, ha sosem veszem fel? Egy nap? Egy hét? Egy hónap? Egy év? Mikor teszel le végleg rólam? Mikor eresztesz el könnyű szívvel? Hiszen új családod van. Mikor mondod azt magadnak, hogy oké, eljött az a pont, amikor a nevelt gyerekeim átveszik a vér szerinti helyét. Mikor kezdenek apának szólítani? Mikor örülsz ennek igazán? Mikor nem bánt már az, hogy nem az én számból hangzik el, hanem valaki máséból, akihez az ég világon semmi közöd?

Még mindig hallgattál, csak néztél rám, hogy mikor fejezem be. Aztán amikor kifulladtam, akkor megszólaltál:

A hangod rekedt volt, de nem köszörülted meg a torkod:

– Nem téged hagytalak el. Nem veled nem voltam… Az anyukáddal voltak problémáink.

– Igen? – emeltem fel a hangomat. – És akkor az a megoldás, hogy lelépsz? Hogy semmit, de semmit nem teszel azért, hogy megállítsd a romlást, visszafordítsd a folyamatot? Csak hagyod, hogy tönkre menjen, aztán egy szép napon elköltözöl egy két mondatos magyarázat után?

– Nem téged hagytalak el. Téged sosem tudtalak volna.

– Mégis így történt. Mert történetesen a családodat hagytad el. Mivel annak én is a része vagyok.

Lehajtotta a fejét, keresgélte s szavakat. De én olyan fojtogatónak tartottam a helyzetet, hogy mielőbb szabadulni akartam belőle.

Letettem a lakáskulcsát a konyha asztalra és kimentem. A folyosón, amikor már kettesével ugráltam a beton lépcsőfokokról lefelé, még mindig ezen morfondíroztam. Hogy tudtak úgy aludni, hogy be volt takarva a fejük? Hogy nem fulladtak meg?

Aztán eszembe jutott, hogy az új nőt és a gyerekeit verte az apjuk. Azért váltak el, mesélte az anyukám egyszer. Biztos nem akartak láthatóak lenni egy-egy balhé kellős közepén, ezért megtanultak a takaró alatt lélegezni. Ezek biztos nem szívják el a levegőt az apám elől. Ezek lábujjhegyen fognak körülötte járkálni.

Elcserélted a gyerekedet, vagyis engem két másikra. Megcsináltad a kis üzletedet. Biztos a szíved is könnyű, mert jót tettél egy családdal. Az apjuk helyére álltál, neveled a nő kölykeit, engem pedig odadobtál egy nem is tudom én minek. Az ürességnek, a vákuumos térnek, mit tudom én minek, talán az enyészetnek.

Átléptél a genetikán, gondoltam, és kifelé menet egy jókorát csaptam a postaládádra.

new-york

Tépelődsz, hogy hol találod a fényt az alagút végén? 

Tudni szeretnéd, melyek a recsegő-ropogó szerelmi kapcsolatok csapdái?

Szeretnél egy szemet szúró kivételt?

Örülnél, ha valami nem csak a felszínt kapargatná?

Pont erről szól a Kelepce című regény, amelynek első fejezetét most elküldjük Neked ajándékba!

Amit ebben a könyvben biztosan megtalálsz:

Végzetes botlás

Arcpirító szégyen

"Ropogósan friss" érzelmek 

Megveszekedett karriervágy

Kusza érzelmi szálak

Gyökerestül kitépi a barátságról és szerelemről szövögetett elméleteidet

Tűkön ülve várod majd a csavaros befejezést!

 Garantáltan nem hagy hidegen!

 Máris megrendelem itt:Bookline       Líra.hu 

Kérd most az első fejezetet. Kattints ide!